A diszlexia gyakran az olvasási nehézséggel azonosul a köztudatban, pedig valójában ennél jóval összetettebb jelenség. Idegrendszeri eredetű tanulási zavar, amely az információ feldolgozását érinti, és nemcsak az olvasásra, hanem az írásra, helyesírásra, sőt sokszor a beszédre és a rövid távú memóriára is hatással van. A korai felismerés kulcsfontosságú, hiszen a megfelelő támogatással a gyerekek sikeresen fejlődhetnek és megőrizhetik önbizalmukat.
A diszlexia jelei már óvodáskorban is megfigyelhetők. Ilyen lehet például a késői beszédfejlődés, a rímek, ritmusok nehezebb felismerése, a szavak kiejtésének gyakori eltévesztése, vagy az irányok – jobb és bal – összekeverése. Iskoláskorban a problémák az olvasás és írás tanulásakor válnak egyértelművé: lassabb tempó, gyakori betűtévesztések, szavak kihagyása vagy felcserélése jellemzi a gyermek munkáját.
Fontos hangsúlyozni, hogy a diszlexia nem függ össze az intelligenciával. Sok érintett gyermek átlagos vagy kiemelkedő képességekkel rendelkezik más területeken, például a logikai gondolkodásban, a kreatív alkotásban vagy a vizuális-térbeli feladatokban. Éppen ezért a helyes diagnózis és a megfelelő módszerek alkalmazása segíthet abban, hogy kibontakoztathassák erősségeiket.
A szülők és pedagógusok szerepe kiemelt: ha időben gyanút fognak, szakemberhez fordulhatnak, aki logopédiai, fejlesztőpedagógiai vagy pszichológiai vizsgálattal állapíthatja meg a helyzetet. Minél korábban indul a célzott fejlesztés, annál hatékonyabban támogatható a tanulási folyamat.
A diszlexia nem akadály, hanem egy olyan különbség, amelyet megértéssel, türelemmel és megfelelő eszközökkel lehet kezelni. A korai felismerés és a pozitív hozzáállás biztosíthatja, hogy az érintett gyerekek ne hátrányként, hanem sajátos adottságként éljék meg ezt az állapotot.
